Így lett az Újpest labdarúgója Törőcsik András – A legenda útja 4. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig.

A negyedik részben kiderül, hogy került Törőcsik András az Újpest csapatához.

Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

Amikor a fiatal zseni a BVSC nagycsapatában is kitűnt a játékával, az élvonalbeli fővárosi klubok nem vártak tovább, és a lehető legagyafúrtabb módszerekkel próbálták meg magukhoz édesgetni.

Először a Budapesti Honvéd képviseletében a Nemzet Bombázójaként becézett, sokszoros válogatott Tichy Lajos járt Törőcsikéknél.

– Andris, sok jót hallottam rólad. Nemrégiben láttalak is a pályán. Tudom, hogy szép jövő előtt állsz. Különösen akkor, hogyha nálunk folytatod a pályafutásodat – ecsetelte a kispesti legenda.

– Lajos bá, köszönöm, de én jól érzem magam a BVSC-ben – jött a rövid válasz.

– Nemsokára tizennyolc éves leszel. Ugye, gondoltál már a katonaságra?

Fotó: Törőcsik Éva (Törőcsik András katonakönyv)

– Még ki sem jártam az iskolát.

– De jövőre ki fogod. És azonnal jönni fog a behívó. Ezt a BVSC sem tudja megakadályozni. Majd meglátod, elkerülsz vidékre valamilyen másodosztályú katonacsapathoz. Hiányzik az neked?

– A hátam közepére se!

– Akkor itt a lehetőség. Hozzánk jössz, és nálunk leszel katona. Már amennyire ez Kispesten katonaság. Ha a Honvédban játszol, akkor az elején bemész pár napra, és szinte le is tudtad az egészet. Aranyéleted lesz!

– És ott az NB I-es csapatban játszana? Mert az is sokat számít – szólt közbe Gyula.

– Igen, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lehetőséget kapna.

– Köszönjük szépen, hogy eljött. Összeülünk és megbeszéljük, hogyan tovább – búcsúzott az édesapa.

– Megkérdezem Józsi bácsit meg Gyuri bácsit is! – utalt a vasutasok edzőire Andris.

Törőcsik András és családjának Uzsoki utcai lakása

Amint a kispestiek legendás csatára kitette a lábát Törőcsikék lakásából, Andris az édesapja szemébe nézett, majd rezzenéstelen arccal közölte a véleményét.:

– Nem megyek a Honvédba!

– De mi a baj? A katonaságnál tényleg nagyon jól jöhet, ha náluk játszol – értetlenkedett az édesapa.

– Nekem akkor sincs kedvem odamenni! Amúgy is van még időm eldönteni – húzta meg a vállát a fiú, és morcosan kisétált a szobából.

– Azért aludj rá egyet! – kiáltott utána Gyula, de ő is tudta, ha Andris azt mondja valamire, hogy nem, akkor az tényleg nem.

Fotó: Farkas József

A vasárnapi ebédnél összeült a család, és mi más lehetett volna a fő téma, mint az átigazolás. A szépen megterített asztalra Éva egymás után tálalta fel a finomabbnál finomabb ételeket, de amíg a többiek jóízűen falatoztak, Andris teljesen mással volt elfoglalva, és fintorogva, csak ímmel-ámmal turkált a tányérjában.

– Nem ízlik, kisfiam? – kérdezte az édesanya.

– Nincs kedvem enni.

– Miért?

– Beszéltem Józsi bával. Ő jól ismer, tudja, hogy utálom a kötöttségeket.

– És mit mondott?

– Azt, hogyha meg akarom úszni a katonaságot, akkor menjek a Honvédba.

– Szerintem is az lenne a legjobb! Gondolj csak bele, ott játszik Szűcs Lajos, Kozma Misi, és Kocsis Lajos is. És még egy csomó klasszis focista. Sokat tanulhatnál tőlük! – szólt közbe Gyula.

– Semmi sem változott! Nem megyek a Honvédba! – ráncolta össze a homlokát Andris, majd hirtelen egy apró mosoly jelent meg a szája szögletében: – De van itt más is – titokzatoskodott.

– De ugye jó hír? – kérdezte kétségbeesetten Éva.

– Szerintem elég jó! Szóval, amíg megérkezik a behívóm, pénzt fogok keresni. Elintézték Józsi bácsiék, hogy dolgozhassak a foci mellett.

– És mi leszel, masiniszta? – viccelődött a kis Évi.

– Még annál is jobb meló! – büszkélkedett Andris, de válasz helyett egy papírost vett elő a zsebéből, és olvasni kezdte a géppel írott szöveget: – Február közepétől én leszek az 11811000 számú utasfelvilágosító!

Fotó: Törőcsik Éva

Noha a pecsét és az aláírás még hiányzott az értesítőről, Andris első munkaszerződése így is elég komolynak tűnt.

– Hiszen ez csodás! – csapta össze a kezét Éva, és odasietett a fia mellé, hogy elolvashassa az írást.

– Na jó, de mit kell csinálnod? – kérdezte a nővére.

– A Keleti pályaudvaron fogom felvilágosítani az utasokat! Méghozzá telefonon! Idesüss, ezerháromszázötven forint havonta, ráadásul csak hetente kétszer kell bemennem melózni. Simán focizhatok mellette! – mutatta lelkendezve a fiú.

– De meddig kisfiam? Nemsokára jön a behívó! – aggodalmaskodott az édesapja, de Andris válaszától mindannyiuknak leesett az álla:

– Ja, a legfontosabb! A Dózsa is le akar igazolni! – mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Európa egyik legjobb csapata akarja a soraiban tudni.

– Az Újpest? – kerekedett ki Gyula szeme. – Az Újpesti Dózsa? – ismételte meg, mert közel sem volt biztos benne, hogy ez most tényleg megtörténik, vagy csupán képzeli az egészet.

Nem csoda, ferencvárosi szurkolóként villámcsapásként érte a hír, és érthetően kettős érzések cikáztak a lelkében.

– Fiam, biztos ez? Honnan veszed?

– Konkoly Béla bácsi, a Dózsa megfigyelője már másodszor volt kint a pályán. Józsi bá megsúgta, hogy mindenáron Újpestre akar vinni.

A második világháború utáni évtizedekben a magyar labdarúgása tucatszámra termelte ki a klasszisokat.

Ebben az időszakban a fiúk túlnyomó többsége mind focista akart lenni, és amint tehették, napestig az elhagyatott telkeken, a grundokon és a gomba módra szaporodó futballklubokban rúgták a labdát. Ha csupán a fővárosi futballéletet vesszük górcső alá, egészen hihetetlen adat, de egyes kerületekben akár tíz-tizenöt egyesület is működött.

A negyedik kerületben például a piramis csúcsán elhelyezkedő, sokszoros bajnok Újpesti Dózsa mellett a néhány idényen keresztül szintén élvonalbeli Vasas Izzó, illetve az alacsonyabb osztályban vitézkedő Bányagépgyár, Hazai Pamutszövő, Chinoin, Magyar Pamut, Újpesti Flottila, Cérna, Bőrgyár, Fáklya, Vegyipar, Cipőgyár, Szikra, Spartacus, Növényolaj utánpótláscsapatai várták tárt karokkal a gyerekeket.

A patinás első osztályú klubok a megszámlálhatatlan focista palánta megfigyelésére éles szemű, komoly rutinnal rendelkező szakembereket alkalmaztak, akik éjt nappallá téve keresztül-kasul járták az országot, hogy a legcsillogóbb tudásúakat válasszák ki a tömegből. Az Andris által említett Konkoly Béla hosszú évek óta az Újpesti Dózsa megfigyelője volt.

Számos későbbi válogatott játékos – köztük a zseniális Göröcs Titi – került az ötvenes-hatvanas években az ő közbenjárásával a Megyeri útra, így bátran kijelenthető, hogy Béla bácsi elévülhetetlen érdemeket szerzett a zsinórban hét bajnoki címet szerző újpesti aranycsapat kialakításában.

De hogy micsoda érzéke volt a tehetségek kiválasztáshoz, azt jól bizonyítja, hogy a világ egyik legjobb edzőjének tartott Baróti Lajos is vakon megbízott a képességeiben, sőt nemegyszer kifejezetten posztra "rendelt" tőle fiatal, a csapatba egyből bevethető, akkor még nevenincs futballistákat.

Így került az Újlaki FC-ből a Megyeri útra a később tizennégy szezonon keresztül kihagyhatatlannak bizonyuló, több poszton is válogatott szinten játszó Dunai Ede.

Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy a Törőcsik-szülőknek kis híján elakadt a szavuk, amikor a bajnoki címeit sorozatban megvédő Újpesti Dózsa jelentkezett be gyermekükért?

– És most mi lesz? – jött vissza Gyula hangja hosszú másodpercek néma csöndje után.

– Azt mondták, jövő héten megint eljön a meccsünkre – felelte Andris.

. Na jó, jó! De…te mit akarsz? Szívesen mennél Újpestre? – kérdezte félve az édesapa.

– Naná, még szép! Ők a legjobbak! – jött a határozott válasz.

Gyula akkorát nyelt, mint akinek egészben csúszott le egy szilvás gombóc a torkán, majd nagy levegőt vett, és az íróasztala fölötti képre szegezte tekintetét. A többiek is odanéztek, és elképedve látták, amit eddig is mindennap láthattak. A Ferencváros VVK- győztes csapatának bekeretezett fényképét.

Az édesapa felállt, szokásához híven meggyújtotta ebéd utáni cigarettáját, és olyan mélyet szívott belőle, mint amilyet talán még sohasem. Miközben a többiek dermedten bámulták, kimérten odasétált a képhez, majd egy végeláthatatlan füstfelhőt kieresztve, a szokottnál is nyugodtabb hangon szólalt meg:

– Kisfiam, ha az Újpesti Dózsába igazolsz… – ám ennél a pontnál elcsuklott a hangja. Lassú mozdulattal elnyomta az alighogy elkezdett cigarettáját az íróasztali hamutartóban, és újra nekiveselkedett élete legnehezebb mondatának:

– Szóval…Andris, ha Újpestre igazolsz, akkor isten bizony leveszem ezt a képet, és Újpest-szurkoló leszek.  

Sport365.hu – Törőcsik András így lett labdarúgó – A legenda útja 1. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. Az első történetből megtudhatjuk, hogyan lett focista a fiatal Törőcsik András.

Sport365.hu – Haza akarták küldeni a fiatal Törőcsiket a BVSC válogatójáról – A legenda útja 2. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A második részben kiderül, hogy sikerült a BVSC válogatója a fiatal Törőcsik Andrásnak. -Gyerünk gyerekek, álljatok szépen sorba magasság szerint!

Sport365.hu – Törőcsik András első találkozása Mezey Györggyel – A legenda útja 3. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A harmadik részben kiderül, hogy vélekedett Mezey György a tinédzser Törőcsik Andrásról. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

Sport365.hu – Törőcsik András első edzése Újpesten – A legenda útja 5. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. Az ötödik részben Törőcsik András első edzését idézzük fel az Újpest csapatánál. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

Sport365.hu – Törőcsik András pályára lép az Újpest színeiben – A legenda útja 6. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A hatodik részben Törőcsik András magára húzta az Újpest csapatának mezét, és először a felnőttek között pályára lépett a bolgár Levszi Szófia elleni BEK mérkőzésen.

Borítókép: Farkas József
Forrás: Dunai Ede